poarta-de-vestA Nyugati kaput (1573) Báthory István fejedelem idejében tervezték és építették. Volt olyan időszak, amikor ez volt az egyetlen bejárat. Houfnagel metszete szerint a kapu fölött többemeletes torony magasodott. Az alagút fölött az őrszoba és a felvonóhíd felemelésére szolgáló szerkezet kapott helyet. Ugyanazon forrás szerint a kapu közelében tornyot építettek, amelynek felső részében óraszerkezet volt.

A Csonka és a Bethlen bástya közötti bástyafal: rövid szakasz, amely a Nyugati kaput köti össze a Bethlen bástyával, vegyes építmény, és a többihez képest viszonylag késői. Betfiai mészkövet és téglát egyaránt beleépítettek. A déli végén, belül, egy régi, mára eltűnt építmény nyomai láthatók.

bastionul-betlenA Bethlen bástyát a rajta lévő felirat tanúsága szerint 1618-ban fejezték be, a vernai Giacomo Resti építőmester tervei alapján és felügyelete alatt. A felépítését megrendelő fejedelem, Bethlen Gábor nevét viseli. Az északi rész párkányzatán a latin nyelvű emléktábla látható, fölötte az építtető fejedelem címerével. A feliratot nemrég restaurálták és konzerválták.

legenda-cetate

Curtina-dintre-Bastionul-Bethlen-CraisorulA Bethlen és a Királyfia bástya közötti bástyafalrészt minden jel szerint 1599 nyara után, 1604-ig építették, amint azt a váradi építési munkálatokról szóló források leírják. Nem jelenik meg egyetlen korábbi terven vagy metszeten sem, sem a Giovan-Marco Isolano- vagy Cesare Porta-félén (1598 – 1599), sem Houfnagelnél. Mindegyikük a régi, középkori falat ábrázolja ezen a szakaszon a 16. század végén. Az, hogy többféle anyagból épült – betfiai mészkőből, régi középkori építményekből felhasznált kövekből, téglából, kristályos palából, homokkőből – azt a hipotézist vonta maga után, hogy az az osztrák helyőrség építette, amely 1606-ig a várban maradt. Vélhetően a törökök vagy az erdélyi ellenség  támadásától való félelem késztette őket a falszakasz megépítésére, még úgy is, hogy nem rendelkeztek szakképzett munkaerővel.

bastionul-craisorulA Királyfia bástyát az olasz építész, Giulio Cesare Baldigara tervezte, és 1569 és 1570 között épült, János Zsigmond fejedelem idején. Faragott kövekből rakott falsík borítja, jelentős méretű tömbök, amelyeket 15 rétegben raktak föl. A keleti oldalon számos ilyen építőelem hiányzik, így látható a mögötte levő „töltelék”, amelyet zömmel folyami kő, homokkő és pala, valamint tégla és középkori épületekből származó részek alkotnak. A falsík tömbjeinek egy része régi épületek részeinek feldarabolásából származik, a falra pedig a megmunkált résszel befele szerelték fel őket.

Curtina-dintre-Bastionul-craisorul-rosuA Királyfia bástya és a Vörös bástya közötti falszakaszt, amely a két fülesbástyát köti össze, a Vörös bástya építési munkálataival egyidőben, valamikor 1584 és 1598 között erősítették meg. A bástyafal alapjánál kőtömbök láthatók, fölöttük pedig a párkányzatig egy 89 sor téglából álló fal magasodik. A fal felső részén rendkívül jól látható párkányzat alacsonyabb, mint a Vörös bástyáé és magasabb, mint a Királyfia bástyáé, ezzel is jelezve, hogy eltérő időszakokban épültek.
bastionul-rosuA Vörös bástyát Báthory István fejedelem parancsára építették. Több szakaszban épült, 1580 és 1598 között, utóbbi a török ostrom éve, amikor megjegyezték, hogy már nem hiányzott belőle egyéb, csak a töltőanyag egy része. Az eredeti koncepció az olasz Domenico Ridolfini da Camerino építőmester nevéhez fűződik, aki grandiózus külsőt szeretett volna, azonban egy másik olasz építész, Ottavio Baldigara realistább tervei alapján építették meg. Az 1660-as ostrom súlyosan megrongálta a bástya keleti fülét, egy közel 25 méteres szakaszon, amelyet a törökök felrobbantottak. E szakaszt a fal vastagságát közel egy méterrel megtoldva építették újra és erősítették meg, ami ma is látszik.
Ha a nagyváradi vár többi bástyájának esetében a csúcs háromszögformában végződik, a Vörös bástya esetében ez lekerekített; bizonyos, hogy azért döntöttek e megoldás mellett, hogy kevésebb kárt okozzanak benne, valamint az általa lezárt nagyobb felületben az ágyúgolyók.

Curtina-dintre-Bastionul-Aurit-RosuAz Aranyos és a Vörös bástya közötti falszakasz minden valószínűség szerint 1582 és 1583 között épült, a következő évben ugyanis már említik a dokumentumok. A legtöbb forrás szerint építése az olasz építész, Domenico Ridolfini da Camerino nevéhez fűződik, aki akkoriban Nagyváradon tartózkodott. Ez a falszakasz eredetileg folytonos volt, nem terveztek bele kaput, a Keleti kaput a Habsburg uralom idején, 1775 és 1777 között építették.
poarta-de-est

A Dobrogeanu-Gherea utcai híd, várárok és erődsáncrézsű. A híd minden bizonnyal egyidős a Keleti kapuval, amely 1775 és 1777 között épült. Az erődsáncrézsű és a várárok, amely hangsúlyosabb a déli oldalhoz képest, ma zöldövezetként szolgál, egy nemrég kialakított park található itt.

 

 

bastionul-auritAz Aranyos bástyát – ahogy az a közelmúltig még látható egyik faragott kő feliratából kitűnik – 1572-ben építették Báthory István fejedelem utasítására. A neve is a Báthoryakhoz köthető, a család címere ugyanis aranyozott. A bástya súlyosan megrongálódott a török ostromok idején, mivel a Macskadomb felé néz, ahonnan az oszmán tözérség 1598-ban, 1658-ban és 1660-ban is lőtte. A javítási munkálatok főleg az 1660-as ostromot követően váltak elkerülhetetlenné, amikor az Aranyos bástya és a Vörös bástya kazamatáit a közöttük húzódó bástyafallal együtt lerombolták, a bástya egy másik pontján pedig a törökök rést ütöttek. Az 1692-es osztrák ostromot követően is nagyszabászú javítási munkálatokat végeztek rajta, mivel a bástya északi oldala súlyosan megrongálódott.

Curtina-dintre-Bastionul-Aurit-CiuntAz Aranyos és a Csonka bástya közötti bástyafalat 1580 és 1581 között építették, Báthory Kristóf uralkodásának utolsó éveiben. Erős fal, amelyhez belülről kazamaták tapadnak. Alapját masszív kőtömbök képezik, akárcsak a párkányzatot, az építmény domináns jellegét pedig a téglák biztosítják. Ezt is megrongálták a gyakori ostromok és bombázások, ennek nyomán a párkányzat fölötti szakaszt gyorsan újjáépítették a betfiai mészkőbányából hozott kődarabokból.

bastionul-ciuntA Csonka bástyát a jelek szerint János Zsigmond idején építették, vagy legalábbis kezdték el építeni. Az 1598-as török ostrom idején az olasz tüzérparancsnok a feletteseihez továbbított jelentésben megjegyzi, hogy a bástyát Báthory István (1571 – 1575)  idejében építették. Ugyanezen történelmi személyiség emlékezik meg arról is, hogy azért nevezték Csonkának, mivel hosszú ideig befejezetlenül állt.
bastionul-ciunt-2A legvalószínűbb, hogy valamikor 1574 és 1580 között épült. 1581-ben Báthory István erdélyi fejedelem egy okiratban a váradi vár három befejezett bászyájáról beszél. 1598 október 17-én és 21-én, az ostrom idején a Csonka bástyát kétszer is aláaknázták, és súlyosan megrongálódott. Egy évvel később, 1599-ben a csúcsát Cesare Porta, majd Giovan-Marco Isolano felügyelete alatt javítják ki. A javítás befejezésének időpontját a párkányzat alatti utolsó tömbre írták fel, ahol a felújítás éveként 1599 szerepel. Az 1692-es ostrom idején az északi oldal szenvedett sérüléseket, gyakorlatilag lerombolták, szemben a nyugati oldallal, amely szinte teljesen épen maradt. A Habsburg uralom éveiben épült újjá.

A bástya belsejében épült meg a nyári színház a megfelelő működéshez szükséges kiegészítő létesítményekkel együtt.

corpul-aA tömb – A fejedelmi palota 1620 és 1629 között épült, Bethlen Gábor idejében, az olasz Giacomo Resti építőmester tervei alapján. Időrendi szempontból ez az épület lezár egy korszakot. Konkrétan az építmény pontot tesz a középkori vár történetének végére, és a reneszánsz vár kiindulópontja, mivel ez a mai erődítménykomplexum első épülete. Eredeti funkciója szerint erődítmény volt, de Fejedelmi palotaként is szolgált. Az építményt a gyulafehérvári után a második fejedelmi rezidenciának tekintették.

sala-cu-grifoniAz évszázadok során több ízben is beavatkozások történtek az épületen, javításokat végeztek rajta, de egykori nagyszerűsége ma is tetten érhető a Griffes teremben.
Ma nagyszabású rehabilitációs és restaurációs munkálatok zajlanak itt, egy európai uniós támogatási projekt keretében, amelyet a nagyváradi önkormányzat bonyolít le a 2007 – 2013-as Regionális Operatív Program részeként. A közeljövőben (2015-ig) a Fejedelmi palota ezen részében a Vármúzeumot és Nagyvárad várostörténeti múzeumát alakítják ki, egy könyvtárat, azt az Asylum litterarumot, amely egykor híressé tette a nagyváradi várat (Zrednai Vitéz János könyvtárában vagy itt másolt, vagy Itáliából rendelt könyvek voltak. Ez alapozta meg Hunyadi Mátyás híres Corviniana könyvtárát, és számos erdélyi fejedelem, diplomata vagy humanista épülését szolgálta) és egyéb, művelődési rendeltetésű helyiséget. Ugyanitt, az épület alagsorában kőtárat hoznak létre, a kiállítandó darabok közül sokat a restaurációs folyamat során fedeztek fel. Ezek közöl a legjelentősebbek a régi gótikus székesegyház alapjai és a falainak, pontosabban a középkori püspöki székesegyház északnyugati tornya északi falának egy darabja.

corpul-bA Fejedelmi palota, a mai B tömb három szakaszban épült 1620 és 1629, majd 1638 és 1648 között Bethlen Gábor fejedelem uralkodása alatt és az olasz építész, Giacomo Resti tervei alapján; az utolsó szakasz 1881 és 1882 közé esik, amikor egy új, kaszárnya jellegű épület jelenik meg a régi Fejedelmi palota alapjain. Eredetileg a régi gótikus székesegyház és a reneszánsz püspöki palota valamint a fejedelmi rezidenciaként szolgáló A tömb között teremtette meg az összeköttetést.

Ma a palota déli peremét köti össze a barokk templommal. Ez az épülettömb szerves része a második rehabilitációs, restaurációs és revitalizációs szakasznak, amelyet szintén a Regionális Operatív Program keretében finanszíroznak. A belsejében működik majd egy restaurációs központ, a Városi Szépművészeti Múzeum, a vallásokat bemutató múzeum és a Vallástudományi Központ, valamint egy esketőterem.

corpul-cA C tömb, a Fejedelmi palota délkeleti része 1638 és 1648 között épült, I. Rákóczi György fejedelemsége idején. A terveket az erdélyi elöljáró megrendelésére egy hazai építész, a kolozsvári Sárdi Imre készítette. Akárcsak a fejedelmi komplexum másik két tömbje (A és B), elsődleges funkciója szerint ez is fejedelmi rezidenciaként szolgált. Az épületrész érdekessége a hét boltív, amely a külső homlokzat tornácát zárja le. A 18. és 19. század folyamán többször is átalakították.
Az épülettömb viszonylag jó állapotban konzerválódott, de ezt is rehabilitálják, és új funkciókat kap, így 2015-től Művészeti Galériának és egy Kulturális Képző és Továbbképző Központnak ad majd otthont.

 

biserica-din-cetate A római katolikus vártemplom az osztrák uralom idején épült Lodovico Marini építész tervei alapján, a jelek szerint régebbi alapokon, amelyek közül néhány egyes történészek és építészek szerint török építészeti elemeket is hordoz. A vár újjáépítését célzó erőfeszítések részeként 1775 és 1777 között épült, és a fejedelmi palota C szárnyának folytatását képezi. A rendkívül egyszerű barokk épület először csak a vár katonai helyőrségét szolgálta. A napóleoni háborúk idején (1793 – 1813) és azt követően még egy ideig a várban őrzött francia foglyok templomaként is használták. A városban 1836-ban pusztjtó tűzvész idején a barokk torony megsemmisült, helyére egy egyszerű, gúlában végződő torony épült.
Miután hosszú ideig – a közel öt évtizednyi kommunista ateizmus idején – raktérként használták, felújították, és jelenleg a nagyváradi római katolikus szlovákok templomaként használják.

corpul-dA D tömböt, azt az épületet, amely a várban székelő osztrák Helyőrségi Főparancsnokságnak adott otthont, 1775-ben kezdték el építeni. Szintén Lodovico Marini katonai építész tervezte. Úgy tűnik, hogy azon a helyen, ahol ma az épület áll, amely egyébként egy szinttel alacsonyabb a fejedelmi komplexum összes többi épületéhez képest, mivel csupán egyemeletes, korábban a II. Rákóczi György fejedelem idején épült istállók álltak, amelyek valószínűleg a Keleti kaput szolgálták ki.
Az épület a 2015-ig tartó átfogó rehabilitációs folyamat nyomán Asylum Artorummá alakul, itt kap majd helyet a Művelődési és Művészeti Kiválósági Központ.

corpul-eAz E tömb, a Fejedelmi palota északi szárnya több szakaszban épült. Az első Bethlen Gábor fejedelem idején kezdődött. 1620 és 1629 között a munkálatok Giacomo Resti tervei alapján folytatódtak. A harmadik építési szakasz (1638 – 1648) I. Rákóczi György idején zajlott, ekkor kibővítették az épületet. A jelenlegi, a legutolsó építési szakaszban kapott arculatát a vár újjáépítését célzó osztrák munkálatok keretében nyerte el 1775 és 1777 között. A jelenlegi formájáért Lodovico Marini katonai építész a felelős.
Az épületnek számos funkciója volt. Eredetileg a Fejedelmi palota melléképülete volt, és az udvar kiszolgáló személyzetének mindennapjai zajlottak benne. A 18. század folyamán kaszárnyaként működött, a legrettenetesebb szerepet azonban 1945 és 1952 között töltötte be, amikor tranzitlegerként használták a kommunista rendszer ellenségei számára.
Az épület ma elhagyatott, a belső udvari részén beomlások hagytak nyomot, műszakilag ez a nagyváradi vár legleromlottabb része.
A hamarosan elkezdődő munkálatok nyomán ez az épület is új funkciókat kap, olyan művelődési intézményeknek ad majd otthont, mint a Közösségi Művelődési Központ és a Virtuális Könyvtár.

corpul-gA G tömb (az északi főhomlokzat) a Habsburgok szolgálatában álló olasz építész, Lodovicio Marini fémjelezte korszakhoz tartozik, és 1775 és 1776 között épült. Alaprajza U betűt formáz. A 19. században átalakították. Élelmiszerraktárként szolgált, később gazdasági épületként, az utóbbi években pedig művészeti műhelyek kaptak benne helyet.
A nagyváradi vár rehabilitálását és revitalizálását szolgáló tervek szerint a G tömbben működik majd a Várgondnokság, raktárhelyiségek, irodák, közlekedési irodák, mosdók és karbantartó műhelyek kapnak majd helyet benne.

corpul-hA H tömb – a pékség 1692-ben épült, rögtön azt követően, hogy az osztrákok elfoglalták a várat, Corbelli tábornok parancsára. A hatkemencés pékséget valószínűleg báró Ernst von Borgsdorf hadmérnök tervei alapján építették, őt bízta meg a bécsi udvar a váradi vár újjáépítési terveinek kidolgozásával. Érdemes megjegyezni, hogy a helyén eredetileg szintén hasonló feladatokat betöltő épület állt, egy „elemózsiaraktár”, és hogy 1692-től 1997-ig, azaz nem kevesebb mint 305 évben keresztül megőrizte eredeti funkcióját. Ma az épületben jelentős rehabilitációs és restaurációs munkálatok zajlanak, a nagyváradi vár rehabilitációs és revitalizációs tervei szerint az épületben, ahogy az természetes is, kenyérmúzeum működik majd. Ez interaktív múzeum lesz, ahol az érdeklődők az évszázadokkal ezelőtti módszerekkel dagaszthatnak és süthetnek meg egy igazi kenyeret. Ehhez hozzáadódik még egy sütőipari termékek kóstolására szolgáló helyiség, étkező, kiállítóterem és egy sütőhelyiség is.

corpul-iAz I tömb 1692 és 1714 között épült a várkapitány parancsára. A 17. század közepéig az osztrák katonai közigazgatás és a város vámparancsnokságának székhelye volt. Mai arculatát Lodovico Marininek köszönheti, és 1775 és 1777 között alakult ki, amikor funkciót váltott, ekkortól csupán a nagyváradi helyőrség hadmérnökeinek a laktanyájaként szolgált
A jövőben az európai támogatásból megvalósuló restauráció és a funkcióváltás nyomán  kulturális szervezetek székhelyeként szolgál majd. Pontosabban: egy kulturális konzorcium létrehozását tervezik, amelyben irodák, adminisztratív helyiségek, konferenciatermek, önkéntesközpontok és egy aulakonferenciák megrendezésére szolgáló aula kapnának helyet.

corpul-j-2A J tömb eredetileg a vár kapujaként szolgált (1573). Rajta, illetve a közelében állt a kaputorony és az óratorony, amelyek Houfnagel mindkét metszetén láthatók. Ab initio a jobboldalán istállók valamint kocsiszín voltak. Jelenlegi, héttámközös formáját 1775 és 1777 között nyerte el, amikor Lodovico Marini építész irányításával újjáépítették. Ugyanekkor veszett el örökre az óratorony. Továbbra is istállóként használták, de mivel az őrtorony már nem volt meg, hozzáépítették az őrszemélyzet helyiségét is.
Jelenleg az első két támköz, amelynek tornáca is van, irodaként szolgál, és restaurálták őket. A harmadik támköz, a „Vörös barlang”, amelyet szintén restauráltak és berendeztek, multifunkcionális helyiségként működik, zömmel kiállítóhelyiségnek használják. A külső homlokzatot szintén rehabilitálták. A tervek szerint a fennmaradó támközök művészeti galériaként szolgálnak majd.

corpul-k A K tömb – a tiszti kaszárnya (déli homlokzat) 1775 és 1777 között épült Lodovico Marini építész tervei alapján. Az akkor felhúzott két épületet (a főparancsnokság raktára és a tiszti kaszárnya) összekapcsolták (közöttük korábban az L tömb felé létezett átjáró), és kizárólag a tisztek elszállásolására szolgáltak. Történelmi források szerint egy régebbi épületre építették rá, amelyben korábban pálos szerzetesek laktak.
A váradi vár rehabilitálását és az idegenforgalmi körforgásba való bevezetését szolgáló tervek szerint itt egy Európai Központ kap majd helyet a keleti részen, információs és bemutató helyiségekkel, valamint három specifikus gasztronómiai központ, amelyek a helyi gasztronómiát népszerűsítik és segítik a megőrzését, a nyugati szárnyban pedig egy fémfeldolgozó műhely, egy asztalos- és bútorkészítő műhely, lakatosműhely, fazekasműhely, üvegfúvóműhely, antikvárium valamint régiségbolt.

 

corpul-lL tömb – Az északi bástyafal kazamatája 1775 és 1777 között épült a Lodovico Marini katonai építész fémjelezte időszakban. Rendkívül masszív és tágas, ez biztosította a vár egyik leginkább szem előtt levő és legtöbbet támadott szakaszát. Ezt a masszív boltívek is tanúsítják.

Elsődleges funkcióján túl a helyiségnek egyéb szerepei is voltak. Mivel rendkívül masszív, de hideg és sötét is, a kazamata békeidőben tömlöcként is működött. Míg rendszerint csupán a váradi helyőrség foglyainak adott „otthont”, az osztrák dinasztia Napóleonnal vívott háborúja során (1793 – 1813) mintegy 450 francia hadifoglyot szállásoltak el itt.

A vár felújítási tervei szerint itt lesz a Céhek utcája, a keleti részében a borok és hagyományos ételek galériája kap helyet, a nyugatiban pedig a nyári színház kiszolgáló helyiségei.

corpul-mAz M tömbhöz a Keleti kapu és a hozzá kapcsolódó két épület tartozik, vagyis az őrszemélyzet tömbje és az istállók. Az 1582 és 1583 között emelt bástyafalon, amelyet azért építettek, hogy összekösse az Aranyos bástyát a Vörös bástyával, nem volt kapu, amelyen át be lehetett volna jutni a vár keleti részébe. Az 1776-ig – amikor Lodovico Marini tervrajza készült – napvilágot látott terveken, vázlatokon vagy leírásokon [Szamosközy leírásán (1603), sem Benzini (1752) és Marini (1769) tervein]  ezen a helyen nem jelenik meg kapu. Azt a katonai parancsnokság nyitotta meg 1777-ben. Az, hogy eddig nem volt ezen a helyen kapu, azzal magyarázható, hogy a Macskadomb (Gomba) felé néz, ahonnan a tüzérségi támadások zöme érkezett.
A kapu baloldalán őrszobát építettek, amely ma a várőrség helyisége, a jobboldalán pedig, a Nyugati kapuval szimmetrikusan, istállókat, amelyek kazamata jellegűek, ma pedig be vannak temetve.
A közeljövőben ez az övezet a kultúrát szolgálja majd: klub, mozi, kísérleti színház, gyermekszínház, tánctermek és raktárhelyiségek kapnak itt helyet.

corpul-pA Nyári palota – P tömb 1572 környékén épülhetett, amikor az Aranyos bástya épült; ennek fülei között két kazamata épült, amelyeket egy folyosó kötött össze. Valamivel később, vélhetően annak köszönhetően, hogy az északnyugati tengelyen fekszik, 1638 és 1641 között ezek fölött alakították ki a fejedelem kikapcsolódását szolgáló helyet. A dokumentumokban „nyári házként” emlegetik az egyszerű, kőoszlopos, zsindelytetős építményt. Ma ebből a tömbből csupán az U betűt formáző alagsor maradt meg.
Itt a jelenleg európai uniós támogatással zajló munkálatoknak köszönhetően a vár lapidáriumát akarják kialakítani.

Szelektív bibliográfia