poza-mica-cetateA Váradi várat

A Váradi várat (Függetlenség tér 41. szám) a XI. század végén emelték fel a Szűz Mária védsége alatt álló kolostor megóvása érdekében. A kolostort a legenda szerint a Sebes-Körös által körbeölelt szigeten a Pece patak mellett építették. Az erődítmény kezdetben egy földsánc volt, amelyet faoszlopokkal és szádpadlózattal erősítettek.

A vár a váradi római katolikus püspökség székhelyeként is szolgált, székesegyházat építettek ide, amelyet 24 kanonokból álló káptalan vezetett.

A váradi vár már a kezdetektől  középpontja volt a váradi térség településeinek, azáltal, hogy falai között összegezte a vidék politikai, katonai, közigazgatási, jogi és egyházi funkcióit.

poza-mica-cetate4A vár igen rossz állapotban volt az 1241-es tatárjárás idején, így az ostromló hadsereg –  hadicsellel – könnyen behatolt és a tűz mártalékává tette a várat, e tradikus eseményt Rogerius kanonok írja le Carmen miserabile című művében.

A Lyoni Zsinat (1245 február) értelmében a térségbe újonnan érkezetteknek nyújtott támogatások révén Váradon is egy nagyszabású újjáépítési folyamat kezdődött. A nagyméretű építkezés tart a következő században is. Így 1342-1370 között épült fel a lenyűgöző méretű gótikus székesegyház, amely az egyik legnagyobb székesegyház Közép-Kelet Európában; a vár déli részében pedig egy impozáns püspöki palotát építettek.1360 és 1370 között a Kolozsvári testvérek, Márton és György a három magyar király – Szent István, Szent Imre és Szent László – bronzszobrát alkotják meg a várban, ezt 1390-ben Szent László életnagyságú aranyozott lovasszobrával egészítették ki; a szobrokat viszont a törökök elpusztították, amikor 1660-ban elfoglalták a váradi várat és beolvasztották ágyúnak.

poza-mica-cetate5Az idők folyamán a váradi várat különleges figyelemben részesítik I. László, Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás, Szapolyai János magyar királyok, továbbá Báthori István, Báthori Kristóf, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek, akik odaadóan gondoskodtak a vár megerősítéséről és fejlesztéséről, kialakítván itt egy második székhelyet, annak minden pompájával. A vár katedrálisában és temetőjében nem kevesebb mint 7 király és királyné talált örök nyugalomra – I. László király, II. András, II. István király, IV László, Beatrix királyné, Mária királyné és férje Luxemburgi Zsigmond király -, valamint számos püspök is, melyek közül Andrea Scolari és Thurzó Zsigmond.

1401 augusztus 25-én IX. Bonifác pápa a vár székesegyházát a velencei San Marco és az assisi Santa Maria Portiuncula templomok rangjára emelte, minek után a katolikus hivők zarándokhelyévé válhatott, és így nemcsak a vár és környékének hírneve, hanem anyagi forrásai is jelentősen megnőttek. De nem csupán az egyszerű hívők látogatták a várat, hanem királyok is. 1412 március 31-én, Húsvétkor, Jagelló Ulászló lengyel király Luxemburgi Zsigmond társaságában több mint két hetet tartózkodott itt.

patrimoniu-13A XV. században, a vár „aranykorának” is nevezett időszakban, több tudós püspök, mint Andrea Scolari, Zrednai Vitéz János és Thurzó Zsigmond tevékenységének köszönhetően a Váradi vár a közép-kelet-európai térség egyik legjelentősebb humanista és reneszánsz központjává vált. Falai között hatalmas könyvtár működött, ahol az európai humanisták legtöbb művet őrizték; egy „Asylum litterarum” – az olasz és más nemzetiségű közép és kelet európai tudósok találkozó-beszélgető helye. A bécsi egyetem hírneves fizikusa, Georg Peuerbach (1423-1461) egy csillagvizsgálót állíttatott ide, Váradra helyezve a nulladik délkört, „Tabulas Varadienses” című művében kiszámította a nap- és holdfogyatkozások időpontját. A váradi vár mellett létesített római katolikus káptalani iskolában a XVI. század elején a nagy román humanista tudós, Oláh Miklós is tanult.

Az egyházi életében betöltött szerepében, mindamellett, hogy a vár római katolikus püspökség székhelyeként szolgált és katolikus zarándokhelyként ismerték, még két jelentős esemény említendő meg. Az egyik az a 1565. június 22-i unitárius lázongás, amelyet a katolikus intézmények 1557-i megszüntetését tetőzte meg, a várbeli székesegyház megrongálása révén. A másik pedig a várbeli nyomdában készült mű, amelyet éppen a törökök általi elfoglalás évében nyomtattak ki, a Váradi Biblia néven ismert első magyar nyelvű Biblia.

patrimoniu-16Katonai szempontból meg kell említeni, hogy a várbeli püspökség saját (banderiális) sereggel rendelkezett, amely 1427-ben 500 lovagból és ugyanannyi gyalogos katonából állt, akiket többnyire a bihari (Oláhgyepes, Magyarremete) román vajdák sorából toboroztak. A banderiális sereg élén a váradi püspökök álltak, akik részt vettek és akár életüket is feláldozták a Várnai ütközetben (1444) és a Mohácsi csatában (1526).

A feudális Magyar Királyság elestét és a törökök és Habsburgok közötti felosztását követően a váradi várat Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János is magának követeli. Ilyen értelemben 1538 február 24-én a várban megkötik a Váradi békét, az első nemzetközi szerződést, amely szentesítette Erdély teljes elszakítását Magyarországtól. A konfliktus Buda bukása (1540 augusztusában) és Szapolyai halála (1541) után újra kiéleződik és a 1557 április 10-én zárul le, amikor az Erdélyi Fejedelemség serege visszafoglalja a váradi várat.

Ekkor alakul meg a Váradi Kapitányság, melynek feladata védeni a Fejedelemség nyugati határát, és a vár birtokait, amelyeket a reformáció eredményeképpen a római katolikus püspökségtől és a káptalanságtól és egyéb intézményektől vettek át.
A váradi főkapitányoknak jelentős a szerepük mind helyi szinten, mind pedig azért, mert közülük később többen – Báthori István (1575-től lengyel király), Báthori Kristóf, Bocskai István, II. Rákóczi György – erdélyi fejedelemmé váltak.

poza-mica-cetate2A térségben bekövetkezett jelentős politikai és katonai változások – Buda (1540 augusztusában) és Temesvár (1552) eleste és ott Pasaság alakulása – Váradon egy új erődítmény megépítését tették szükségessé, amely képes megfelelni a kor követelményeinek. Az erdélyi fejedelmek olasz katonai építészeket szerződtettek, ők építették meg az új, ötszög alakú várat, a sarkoknál bástyákkal és vízzel teli várárokkal, késő reneszánsz stílusban, két szakaszban, éspedig úgy, hogy 1569-1598 között az erőd védőfala és 1618-1650 között a várkastély készült el.

A történelem folyamán a váradi vár kapcsolatot tart a környező román országokkal is, fontos eseménynek számít ilyen szempontból a váradi sereg (800 lovas és 1200 gyalogos) részvétele Bocskai István vezetésével a törökök elleni hadjáratban 1595-ben, amikor Mihai Viteazul-t (1593-1601) támogatta a Targoviste-i, Bukaresti és Giurgiu-i csatákban, továbbá amikor 1598-ban az Aga Lecca által vezetett 1500 lovasból álló különítmény a törökök által ostromlott váradi vár védelmére sietett.

Az Oszmán Birodalom seregei megostromolták a várat 1474-ben, 1598-ban, 1658-ban és 1660-ban, amikor – 46 napig tartó ostromot követőn, amelynek során 45.000 török állt szemben 850 védővel – egy árulás nyomán, augusztus 27-én a törököknek sikerült bevenniük a váradi várat és 32 évig oszmán uralom alatt áll, sőt pasasági székhellyé teszik.

patrimoniu-14Hosszú ideig tartó ostrom (1691 júliusa – 1692 júniusa) után 1692 június 5-én Abdulatiff utolsó váradi török pasa és Donath Heissler tábornok egyezményt írnak alá, melynek értelmében a török helyőrség kapitulált és a váradi vár az osztrák birodalom hatalma alá került, mely tény fémjelezte a kereszténység győzelmét az iszlám felett és Várad belépését a modern korba.

1692-től kezdődően a vár a Habsburg katonai rendszer része lett, különböző szerepeket töltve be a birodalom tartományainak politikai és hadi fejlődésének függvényében. Az új uralkodók továbbra is fontos szerepet tulajdonítottak a várnak, ékes bizonyítékai ennek az 1692-1695, 1725, 1754-1755, 1775-1777 és 1883-1887 között a várban végzett javítások, módosítások, újrarendezések.

poza-mica-cetate3Ferencz József császár 1857 május 16-án kiadott dekrétuma végleg eltörli a vár katonai jellegét, így az 1918-ig csupán mellékintézményként működött. 1918 után a vár visszanyeri régi szerepét és újra katonai bázis lesz.

A vár restaurálási munkálatainak – amelyek 1998-ban kezdődtek el és az azt követő években bontakoztak ki – célja a lehetőségek függvényében visszaadni a váradi vár korabeli fényét, annak térségét a helybeliek és a látogatók vonzó pontjává tenni, hogy a vár valóban Nagyvárad jelképévé válhasson.