sigiliu-poza-micaNagyvárad, előnyös földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően (a Nyugati-alföld és Nyugati-dombvidék találkozása, a Sebes-Körös völgye) már a középkor idején kedvező feltételeket biztosított egy intenzív gazdasági élet kibontakozására. Ezt a kijelentést megerősíti többek között az a tény is, hogy a városra vonatkozó legrégebbi dokumentumok gazdasági jellegűek és különösen a város keretén belül alkalmazott vámszabályozásokról szólnak. A gazdasági, illetve a kereskedelmi tevékenységet igazolják még a régi vásárok létezése, mint amilyen a XIII. század végi vásár, amelyet a Borsa nemzettségből származó Tamás fia, Roland rombolt le vagy az 1373-ban említett – azonban sokkal régebbi – vásár.

A középkor folyamán felépített impozáns építmények (a kör alakú kővár, a katedrális stb.), továbbá az, hogy a város a nagy magyar alföld szomszédságában, fontos kereskedelmi utak kereszteződésében helyezkedik el, kedvező szempontoknak számítottak a város gazdasági életének megélénkülésére. Következésképpen nagy számban jelentek meg ebben az időszakban kő-, fa-, vas- és más fémeket feldolgozó műhelyek, ugyanakkor – szoros kapcsolatban a helyi termelői tevékenységgel – a kereskedelmi tevékenységek fejlődését igazolják a vámrendszert szabályozó dokumentumok létezése és a vásárok megszaporodása.

sigiliu-2-poza-micaA város sokoldalú gazdasági tevékenységét bizonyítják a XVI. század második felétől megjelenő céhek, melyek mindenike saját tevékenységgel bírt. A legrégebbi ezek közül a kovácsmíves céh, amelynek működését valamikor 1560-1565 között ismerte el a város vezetője; rövid idővel utána említik meg a lakatos céhet, a szolgáltató céhet és a nyerges céhet. A következő század elején pedig kibővül a céhek sora a szabók és a szűcsök céheivel.

Bár a napjainkig kivizsgált dokumentumok nem mutatnak rá erre eléggé világosan, a törökök Nagyvárad feletti uralma 1660-1692 között mégis kedvezett bizonyos iparágak fejlődésének és egy optimistább gazdasági kép kialakulásának. Az osztrák adminisztráció megtelepedése a hosszú várostrom után 1691-1692 között a gazdasági tevékenységek megszaporodását eredményezte, ezek célja volt az akkor még túlnyomóan jelentős földművelő jellegű tevékenységek jelentőségéhez felnőni.

sigiliu-3-poza-micaEgy 1722-ben kelt dokumentum például, amelyben különböző termékek árát állapítják meg, nem kevesebb mint 15 mesterségről tesz említést a városban ebben a periódusban: hentes, csizmadia, szokmánykészítő, vásári szabó, vegyes szabó, szűcs, szíjgyártó, szappangyártó, gombkötő, kötélgyártó, lakatos, kerékgyártó, asztalos, ötvösmunkás és kádár. A következő években ezek még kiegészülnek más mesterségekkel, mint például a bőrmegmunkálással kapcsolatos mesterségek (tímár), cipész, szitás és rostás stb. Ezekhez még hozzákapcsolódik egy egész sor más elismert tevékenység, amely a szolgáltatások, illetve a mindennapi szükségletek kielégítése kategóriájába sorolható: pék, molnár, fazekas, asztalos, kovács, órás, esztergályos, fegyverkovács.

A XVIII. század második felétől kezdődően felgyorsul az áttérés a kisebb mesterműhelyekről a gyáriparra. A céhek továbbra működtek ebben a periódusban is, viszont ezek fokozatosan átváltoznak testületekké és a mestereket (különösen 1860 után) magukba szívják a vállalatok és a gyárak.

fabrica-dreher-poza-micaEz utóbbiak sokoldalúak voltak, egészen a mezőgazdasági gépek gyártásától (Penger és Rozsaly), a tégla (nem kevesebb, mint 8 gyár működött a XIX. század végén), alkohol (sőr – Dreher-Hagenmarcher, szesz – Leder és Kalman, Moskovits Mor, bor – Füschl stb.), cipő és csizma (Moskovits Farkas), műtrágya (Nagyvárad gyár), szappan (Rothbart Adolf Ede), üveg és porcelán (Deutsch K.I.) stb. gyártásáig.

 

hala-comerciala-poza-micaEgy 1900-ban készített kimutatás szerint Nagyváradon 2 408 vállalat létezett, ahol 2 642 munkás, 4046 mellékmunkás és 994 inas dolgozott. Három évtizeddel később, egy másik kimutatás, melyet a világgazdasági válsági periódusban készítettek 2735 ipari és kereskedelmi vállalkozást tart számon. A város gazdasági életét jelentősségük sorrendjében a következő ipari ágak teszik ki: élelmiszeri, kémiai, textil, nyomdai, építőanyag, kohászati iparág és a gépipar, illetve a bőr- és cipőipar és a fafeldolgozó ipar.

fabrici-desen

A második világháború kitörése, majd később a kommunista rendszer komoly változásokat eredményezett a gazdasági életben. 1948 június 11-én kezdetét vette a fő termelői eszközök államosítása, először a gyárakat és műhelyeket államosították, majd ezeket követték a korházak, gyógyszertárak, filmszínházak, vendéglők, boltok, lakások stb. Ezután évi termelési terveket (1949 és 1950 évekre), később pedig 5 évre szóló (ötéves) termelési tervet követletek meg és ezzel párhúzamosan nagy erőfeszítéseket tettek a régi berendezések újítása és újabb termelési egységek létrehozása érdekében. A hangsúly a gépeket gyártó iparra esett, továbbá az energetikai, vas- és acéliparra (1962-ban kezdték el építeni az Alumina gyárat), a kémiai iparra (az 1945 előtt létező egységek 1948-ban két nagy gyárba tömörültek, a Sinteza és Transilvania gyárakba), továbbá a szerszámgépek gyártására (több fémfeldolgozó műhely 1945-ben a Phoebus részvénytársaságba tömörül, amely államosítás után felveszi az Înfrățirea nevet).

fabrica--mica1960 után a város nyugati részén ipartelep jön létre, amely 12 új ipari létesítményt foglal magában, többek között a fafeldolgozó kombinátot, az építőanyag-gyártó vállalatot, a járműszerelvénygyárat, a cukorgyárat stb. Ugyanekkor helyezték üzembe a Electrocentrale vállalatot, ez pedig az ipari egységek és a régi nagy építmények, illetve az új tömbházak távfűtési hálózatának kifejlesztéséhez vezetett.

A könnyűipar volt még az az iparág, amely ebben a periódusban kiemelkedő fejlődési ugráson esett át, éspedig a Solidaritatea, Arta, Crișul cipőgyár, a konfekció gyár, a Miorița kötöttárugyár stb. révén. Az élelmiszeri ipart a tej- és húsfeldolgozó egységek, a cukorgyár, az olajgyár, a hús- és gyümölcskonzerv gyárak képviselték.

A kényszeriparosítás és a helyi termékek legnagyobb részének export célú előállítása a ’70-es évek elejétől kezdődően az egész ország szintjén egy erős gazdasági válság hatását tette érezhetővé, mély nyomokat hagyva a közélet valamennyi szektorában.

1989 után Nagyvárad ipari élete újra sokoldalú változáson ment keresztül, a legjelentősebb, hogy a nagy gyárakat és üzemeket bezárták és nagy számban jelentek meg a termelő tevékenységek széles körét felölelő magáncégek.