istorie7Modernkor

Az 1691-1692-es katonai műveletek komoly erőfeszítéseknek tették ki a várost és a szomszédos településeket, nagymértékű károkat okozva ezeknek, amiket az új osztrák közigazgatás igyekezett gyorsan helyrehozni.  Amellett, hogy újra megerősítették a várnak azokat a részeit, amik sérüléseket szenvedtek el, átvizsgálták a még meglévő épületeket. (Olasziban 114 házat számoltak össze, amiből már csak 21 volt lakható, míg Váradon és Velencében nem találtak egyetlen ép épület sem.)

A helyiek életét nagymértékben befolyásolták az 1703-1711 közötti, II. Rákóczi Ferenc által vezetett Habsburgok elleni mozgalmak. A vár körüli települések a birodalmi helyőrség és a felkelők csataterévé váltak, míg az erőd ismét hosszú ostrom alá került. Az 1711-es szatmári béke aláírásakor a birodalmiak elismerték a váradiak támogatását, amit a birodalmi helyőrségnek nyújtottak. Így 1712. november 27-én, VI. Károly aláírt egy rendeletet, melyben elismerte a váradiak addigi összes kiváltságát és pluszban megengedte, hogy a város saját pecsétet és címert használjon.

A hadviselés megszűnése a város gazdasági életének folyamatos fejlődéséhez vezetett, amelyben egyaránt domináltak a mezőgazdasági és egyéb tevékenységek. Egy 1722-es piaci jegyzékben, amit a nagyváradi helyi tanács adott ki, 15 fajta ipari mesterséget azonosítottak: hentesek, cipészek, posztógyártók, vásári szabók, vegyes szabók, szűcsök, szíjgyártók, szappangyártók, gombgyártók, fonók, lakatosok, kerékgyártók, ácsok, kádárok és ötvösök.

Kulturális szempontból is észrevehető volt a fejlődés, főleg a XVIII. század második felében és a következő század első felében. Ez nagyrészt az egyházi képviselők jelenlétének volt köszönhető, akik közül a korszakban kiemelkedő személyiségek Darabant Ignác és Vulkán Sámuel püspökök voltak.

cetate-patrat A felvilágosodás eszméi a Sebes Körös parti városban egy minél kiterjedtek iskolarendszer megalapítási igyekezetének formájában jelentek meg, illetve úgyszintén az ezekben az iskolákban szükséges minél nagyobb számú tankönyv illetve általános tudományos könyvek nyomtatásának igyekezetében is. Ennek az állapotnak megfelelően, a XVIII. század utolsó előtti évtizedében, Nagyváradon először jelent meg egy felsőoktatási intézmény, méghozzá a Királyi Akadémia, amit a váradi oktatási kerület igazgatójának, Károlyi Antal grófnak az 1776. december 25-ei felvetését követően alapítottak meg.  A kurzusok tényleges kezdete 1780. november 1-jére tehető, amik kezdetben filozófia tanból álltak, majd 1788-ban kiegészültek jogi tanulmányokkal.

Az a személy, aki a nagyváradi spirituális élet fejlődési vonalait megszabta a XIX. század elején, a görög-katolikus püspök Vulkán Sámuel volt (1806-1839). Az új iskolák létrehozási programjának lelkes folytatója, nagyszámú román könyv kiadását kezdeményezte a Budai Nyomdában, és párhuzamosan ezzel egy nagy könyvtár alapjainak létrehozásán dolgozott, ahol minél nagyobb számú könyvet szándékozott összegyűjteni. Együttműködött más a román felvilágosodást képviselő korabeli személyiségekkel úgy, mint Korneli János, Sinkay György vagy Major Péter (utóbbi történelmi műve a váradi főpap segítségével kerül nyomdába).

istorie8Az 1848-as év elején Európából induló forradalmi hullám nem kerülte el Nagyváradot sem. Ebből adódóan több megyei gyűlést is összehívtak, ahol új közigazgatási vezetőséget választottak, új döntéseket próbáltak érvénybe léptetni, a nemzeti gárda megszervezésének problémájával foglalkoztak, stb.. A dolgok látványos alakulása a kormányzói köröket arra bírta, hogy 1848. augusztus 24-én kiadjanak a nemzeti gárda létrehozásáról szóló új rendeletet, ami 1200 önkéntesből meg is alakult. Az 1848-1849-es évek telén, a Nagyváradon állomásozó nagyszámú katonai egységek miatt kialakult nagymértékű hiányoknál fogva, a helyiek helyzete egyre kritikusabbá vált.

A dolgot még rosszabbá tette a városba érkező menekültek száma, akik itt kerestek menedéket. A várban, a birodalmi csapatok kivonulását követően, az 1849-es év elején fegyver műhelyeket hoztak létre, ahol puskákat, bajonetteket és kardokat gyártottak, illetve ugyanitt volt található a munícióraktár is. Ezzel egyidőben, más helyeken Nagyváradon, a hadsereg igényeit kielégítő műhelyeket hoztak létre: egyenruha, lábbeli, lószerszámok, stb. gyártására. I. Miklós cár döntése, hogy az osztrák I. Ferenc József segítségére siessen a forradalmi hullám megállításában, azt eredményezte, hogy 1849. augusztus 8-án, az első orosz csapatok Rüdiger lovassági tábornok vezetésével Nagyváradra érkeztek.

Rövid idejű létszámkiegészítés után a csapatok Arad felé vonultak, de előbb kivégezték a lengyel származású Kazimir Rulikowski-t, aki otthagyta az orosz sereget, ahol hadnagyként szolgált mielőtt csatlakozott a magyar felkeléshez (1849. augusztus 28). A forradalom leverése több elnyomó intézkedést vont maga után az osztrák hatóságok részéről: a forradalom oldalára átálló tisztek, akik az osztrák seregben szolgáltak, ki lettek végezve, illetve több tíz személy börtönfogságra lett ítélve.  Hogy ne erre a sorsa jusson, több forradalmár is a száműzetést választotta és a világ különböző tájain állapodott meg, Kis-Ázsiától kezdve egészen az Egyesült Államokig. Ezzel párhuzamosan elkezdődött a germanizálási politika, amit a germán iparművészek jelenléte a városban nagymértékben megkönnyített. (Az első újság, amit a városi rend visszaállításának érdekében adtak ki 1855. január 2-a és 1856. december 31-e között, a Polizei-Anzeiger volt.)

A XIX. század közepén történt meg a vár környéki 4 kisváros közigazgatási egyesítése is (Várad-Olaszi, Várad-Újváros, Várad-Váralja, és Várad-Velence, 16 849 fő teljes lakossággal). Ugyan nem létezik egyetlen hivatalos dokumentum sem ennek alátámasztására, de november 4-én a habsburg hatóságok Bölönyi Menyhért-t nevezték ki egyedüli polgármesternek. Ő újraszervezte a város közigazgatását és ennek érdekében több új intézményt hozott létre. A teljesítménye miatt elégedetlen osztrákok, 1851. június 25-én Csorba Jánosra cserélték, akit a császári udvar iránti hűsége és a város problémáinak megoldásába fektetett energiájáért ismertek el.

vama-patratA század második felében Nagyvárad folyamatos ipari fejlődésnek örvendhetett. A városi bevételek a szórakozóhelyek és a házak bérleti díjából, a kis- és középvállalkozások adóiból, illetve a vámokból származott. 1899-ben 4 féle vámadót ismertek: útadó, vásáradó, hídadó és a Körösön közlekedő tutajok adója. Demográfiai szempontból a város lakosságának száma a XIX. század folyamán az 1814-es évi 4 700 lakosról 1823-ra 15 727 főre nőtt, majd 1870-ben 28 698 főre, 1880-ban 31 324 főre és 1890-ben 40 750 főre növekedett. A növekedés a következő században is folytatódott, 1910-ben 64 169, majd 1914-ben 69 949 főt számláva.

Városrendezési szempontból több megvalósítás is történt ebben az időszakban. Új parkok jelentek meg, továbbá a tömegközlekedésre került még nagyobb hangsúly. 1906. március 7-e az első három villamoskocsi használatának kezdetét jelző dátum Nagyváradon. Egy állandó növekedésben lévő népesség ivóvíz igényének ellátásához egy víztisztító üzem lett megépítve, amelyik a Körös vizét szűrte, és amit 1895-ben adtak át. A közvilágítás pedig, az 1904-ben bevezetett elektromos világítás alkalmazásával lett részben megoldva. Ezzel egyetemben új épületek kezdték meghatározni a város arculatát: a Fekete Sas Palota, az állomás épülete, a Premontrei Gimnázium és a Jogi Akadémia (Mihai Eminescu Gimnázium), a Felső Állami Reál Iskola, (Emanuil Gojdu Gimnázium), a Postapalota, a Pannónia Hotel (jelenlegi Transilvania), a Városi Múzeum, a két zsinagóga, a jelenlegi Megyeháza, az Ullman Palota, stb.

Az első világháború kitörése azonnali következményekkel volt Nagyváradra nézve. A város 1914. július 25-én élte át a mozgósítás eufórikus hangulatú első pillanatait, ami nyomban alábbhagyott, ahogy a nagy háború első jelei mutatkozni kezdtek: az élelmiszerek árának hirtelen növekedése, a szigorítások bevezetése, stb.. Létrehozták a város civil őrségét, megpróbáltak adományokat gyűjteni a sereg támogatásához, közkonyhák alakultak, ahol olcsó ételt osztottak a szegényeknek, létrehozták a sebesültek gondozására a Jobb Kéz Egyesületet a Vöröskereszt keretein belül. Több iparág lecsökkentette a tevékenységét, ami a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. A kenyér probléma főleg 1915-ben vált kritikussá, ezért a következő év januárjában megoldásképpen meghatározták, hogy minden személynek napi 300 gramm kenyér jár. 1917-ben új élelmiszer jegyeket vezettek be, például a következőkre: lisztre, kávéra, cukorra, krumplira, szalonnára és zsírra.

mosoiu-patrat1918. október 10-én a Nagyváradi Városi Tanács, mely a városháza nagytermében gyűlt össze, Magyarország függetlensége mellett szólalt fel. Ezután, ugyanebben az időszakban, október 12-én, a Román Nemzeti Párt a párt Végrehajtó Bizottságának összehívása mellett döntött. A találkozó, Dr. Lázár Aurél házában kapott helyet Nagyváradon, és a Nagyváradi Nyilatkozat megírásával zárult, amelyikben a román nemzetiség számára kérik „a jogot, hogy minden külső befolyás nélkül, egyedül dönthessen a szabad nemzetek közötti helyzetéről, továbbá a más szabad nemzetekkel való koordinációs kapcsolatok létesítéséről”.