istorie9Jelenkor

 A társadalmi-politikai élet közvetlenül a háború befejeződése után szemmel láthatóan leromlott, ami lehetővé tette a baloldali irányzat fejlődését. Ez főleg Vantus Károly frontról való visszatérésekor volt igazán érezhető, aki a Szociáldemokrata Párt első titkára lesz, illetve a kommunista Kun Béla nagyváradi jelenlétével is, aki Trockij közeli együttműködő partnere. 1918. december 7-én, a kommunisták a gyulafehérvári események elleni nagy megbeszélést szerveztek a városháza nagytermében és a színházban, amelyiken a város pénzén tartott sok leszerelt katona is részt vett. Kidolgoztak több intézkedést is, ami a román hadsereg a városba való behatolását hivatott megakadályozni, de Henri Mathias Berhelot tábornok rövid látogatása vasárnap, december 29-én, nagyban segített a román katonák moráljának emelésében. A Kun Béla által vezetett kommunista kormány létrehozása Magyarországon további izgalomra adott okot Nagyváradon. Kun azonnal megparancsolta a „vörös hadsereg” létrehozását, minden elemet, ami veszélyeztethette a kormány céljait zároltak, egy sor szigorító intézkedést tettek és kihirdették a munkakötelezettséget minden városi polgárra nézve.

Mivel a „vörösek” (kommunisták) és a „fehérek” (anti-kommunisták) közötti konfrontálódások a városi helyzet kritikussá válásához vezettek, 1919. április 19-ről 20-ára virradóan, a város új vezetése Rimler Károly-al az élen, a Telegden lévő román 6. hadtest parancsnokságához fordulva, megkérte azt, hogy a hadsereg vonuljon be a városba és teremtsen békét. Húsvét első reggelén, április 20-án, a város vezetői a román hadsereg vezetőinek üdvözlésére mentek. Traian Moșoiu tábornok, főtábornokai kíséretében, 14 óra körül belépett a városháza épületébe, hogy részt vegyen a város vezetésének hivatalos átadásán. A román csapatok bevonulása utáni napon,  összeült a Román Nemzeti Tanács, hogy a város számára alapvető intézkedéseket hozzon, hogy biztosítani tudja a társadalmi élet folytatását, a rendet és a mindennapi élet szükségleteinek utánpótlását.

istorie11Az 1925. szeptember 25-ei keltezésű, 2465. számú királyi rendelet alapján, Nagyvárad megyei jogú városnak lett nyilvánítva, majd 1930-ban a Heraldikai Tanácsadó Bizottság meghatározta a város címerét a következő megjelenési formában: egy kék pajzson látható, baloldalon egy szárnyas, arany glóriás arkangyal által, jobboldalon pedig, egy arany, koronás, két lábon álló, kétágú farkú és piros nyelvű oroszlán által tartott latin kereszt.
A két világháború közötti időszakban végig a polgármester volt a legmagasabb rangú közigazgatási szerv, akit egy segítő támogatott a munkájában. A város érdekében meghozott döntéseket egy tanácsadó testület vitatta és fogadta el, amit Ideiglenes Tanácsnak neveztek, és melynek tagjai közül nevezték ki az állandó Delegációt. A városháza általános titkársága több feladatkörrel is rendelkezett: adminisztráció, pénzügy, gazdaság, kulturális kérdések, állami oktatás és szociális intézmények, közrendőrség és az ipari hatóság, illetve a jogi osztály is hozzá tartózott.

A lakosság nemzetiségi összetételét tekintve, az 1930-as népszámlálás alapján, a román lakosság aránya elérte a 27,7%-ot, a magyar az 51%-ot, a zsidó pedig, a 17,7%-ot.  Más kisebb számban jelen lévő nemzetiségek a németek, romák, a ruszinok, az ukránok, stb. voltak.

A második világháború kitörése komoly károkat okozott Nagyváradnak, amiket a város lakossága különösen kritikusan élt meg. Erdély Románia közigazgatásához való csatlakoztatása után, a magyar fél egy tiltakozó és elutasító kampányt indított a trianoni döntések ellen. Idővel konkrét felforgató mozgalmakat is kezdtek, így Nagyváradon például felfedezték a Rongyos Gárda szervezet tagjait, illetve 1939 tavaszán a román határ közelében az Önvédelmi Szervezet helyi szekcióit hozták létre, melyek célja szükség esetén a reguláris csapatok megtámadása, a kiemelkedő személyiségek elleni merényletek megszervezése, illetve félkatonai és kémszervezetek létrehozása volt román területen.

istorie101940-ben Magyarország Romániával szemben megnyilvánuló erősödő diplomáciai nyomásának (a hitlerista Németország és a fasiszta Olaszország támogatásával) és a Sörényváron folytatott kétoldali tárgyalások kudarcának hatására, a román felet kötelezték, hogy augusztus 30-án fogadja el a Bécsi Diktátumot, és ez alapján mondjon le Magyarország javára Erdély észak-nyugati részéről, ami egy 42.243-as területet foglalt magába több várossal, köztük Nagyvárad is. A lakosság ugyanezen a napon 16 óra körül értesült az eseményekről a rádióból. A hír a magyar lakosság körében eufórikus örömöt keltett, míg a románok körében kétségbeesést. A következő napon Soós István, román parlamenti képviselő, felvette a kapcsolatot a város polgármesterével, Augustin Chirilă-val és a prefektus Vasile Todoruț-cal.  Mindhárman egyetértettek abban, hogy az új helyzetben életbevágóan fontos a nyugalom és a rend fenntartása a városban. December 1-én, egy nagy anti-revizionista tüntetést tartottak, mely a piac felé vette az irányt utána pedig, a nagyváradi Német Konzulátus székhelye felé, ahol erőszakossá vált, majd a rendőrség közbelépésével szét lett oszlatva.

Az 1944-es év nyári eseményei kedvező feltételeket biztosítottak Romániának a fegyveres erők Németország ellen való fordításához és észak-nyugat Erdély felszabadításához. Nem sokkal az augusztus 23-a után Romániában végbemenő eseményekről értesülve, a magyar kormány kivételes intézkedéseket hozott észak-nyugat Erdéllyel szemben: a terület harctérnek lett nyilvánítva, betiltottak mindennemű tüntetést, közgyülekezést, stb.. Szeptember végén a román és szovjet csapatok Nagyvárad közelébe értek. Belényes felől haladva, a Tudor Vladimirescu hadtest áthaladt Hidișelen és Félix Fürdőn, majd szeptember 27-én a város kapuihoz értek. Két nappal korábban, egy valószínűsíthető román-szovjet támadástól tartva, a magyar hatóságok evakuálták a városházát és elmenekültek a városból.

A város tényleges felszabadítása azonban nehéz harcok árán történt, amik október hónap utolsó napjaiban folytak a várostól délre Păușa, Les, Nagyürögd, Sânicolau Român, Felsőbarakony és Rojt településeken. A Nagyvárad elleni döntő támadás október 12-én következett be. A résztvevők a Tudor Vladimirescu hadtest, a 3. hadtest, a 337. szovjet hadtest és Pliev tábornok tankos és lovas egységei voltak. 1944. március 11-én észak-nyugat Erdély teljes egésze szovjet katonai fennhatóság alá került, majd 1945. március 9-én a Groza kormány hatalomra lépését követően, újra alapították a román közigazgatást, és ezzel sajnos kezdetét vette a sztálinista kommunista korszak. A közigazgatásban kommunistákat neveztek ki, mindeközben a történelmi pártok képviselői félre lettek állítva, számtalan letartóztatás történt, az egyházi képviselőket elüldözték, stb..

1970-patratÎA kommunista megvalósítások közül meg kell említenünk az Alumina gyár építésének kezdetét, számtalan könnyűipari vállalat megalapítását (Solidaritatea, Arta, Crișul, Crișana), az állami mezőgazdasági cégek beindítását, mint a Sere és az Avicola, számtalan lakótömb és kórház építését, stb.. Sajnálatos módon az erőltetett iparosítási politikának több negatív hatása is volt és legvégül egy igazi gazdasági krízishez vezetett, ami kihatott a közélet minden szektorára. A nélkülözés és a kizsákmányolás megnehezítették a lakók életét, akik 1989-ben a kommunista rendszer elleni nagyszabású tüntetések alkalmával kimutatták elégedetlenségüket. Ekkor alakult a Nemzet Megmentésének Frontja szervezet, mely átvette a városvezetést.

Jelenleg a városnak az egész világon vannak testvérvárosai, amelyekkel különböző területeken tart fenn fontos kapcsolatot: Debrecen (Magyarország), Linkoping (Svédország), Coslada (Spanyolország), Givatayim (Izrael), Mantova (Olaszország), Ceyrat (Franciaország). 2003-ban aláírták a Béke Egyezményt az ukrán Ivano-Frankvisk-kel, illetve 2006-ban az Együttműködési Egyezményt a francia Montbéliarddal.