Tezaurul Episcopiei romano-catolice de Oradea
A nagyváradi katolikus püspökség kincsei
  • Építészet – Barokk Stílus
  • Korszak -1751-1779
  • Építészmérnök -Franz Anton Hillebrandt

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a leghosszabb múltra visszatekintő szervezet a váradi püspökségek közül. Alapítása a Szent László által Szűz Mária tiszteletére építtetett kolostorhoz (amely köré a későbbiekben a vár is épült) és a hozzá tartozó prépostsághoz fűződik.
A püspökség szervezetének vezetői között az idők során sok olyan személyiség volt, akik szívügyüknek érezték a kulturális-művészeti tevékenységek felkarolását, így Nagyvárad városa nagyrészben ennek köszönheti a története során több időszakban is virágzó kulturális életet. A humanizmus és a reneszánsz lényegi elemei is a katolicizmusnak köszönhetően jutottak el ide Olaszországból.

A hosszú sort Déméndi László nyitotta meg, majd nem sokkal később Andrea Scolari tűnt ki, akit „a reneszánsz szellem tökéletes megvalósulásának tartottak, egy olyan elöljárónak, akit a pápaság történetének során aranykezű püspöknek neveztek”. Váradi püspöksége teljes ideje alatt arra törekedett, hogy minél több olasz művészt gyűjtsön maga köré, akikkel kápolnákat és fényűző pompával díszített oltárokat építtetett. Ugyanakkor a könyvek fontosságáról sem feledkezett meg, neki tulajdonítják ugyanis az első Nagyváradi Könyvtár megálmodását, miután a püspökség könyveinek nagy része egy, a tároló sekrestyében keletkezett tűz martalékává vált. Lassacskán a humanizmus túllépett a püspöki udvar falain is, szerves részévé válva a városi környezetnek, illetve az itt lakók életének.

A humanista-kulturális hagyomány a Sebes-Körös partján a XV. század első felében is virágzott, főleg több olasz származású, magas egyházi beosztású személynek köszönhetően: Giovanni de Milanesi da Prato, Giovanni de Cuirzola és Giovanni de Dominis da Arbe. Azonban „A Közép-Európai korabeli reneszánsz legjelentősebb alakja Zrednai Vitéz János, egy kivételes képességű személyiség, aki a kor minden fontos törekvését átérezvén valódi mecénásként élt” (Liviu Borcea, docens). A püspöki udvar a kor bölcseinek és kultúrszemélyiségeinek találkozóhelyévé vált általa, példaként említendő a lengyel Szanoczki Gergely, a ciprusi Philippus Podocatharo, a dalmát Nicolaus Machinensis, az olasz Galeotto Marzio, Hunyadi Mátyás udvarának legnagyobb humanistája, a költő Gaspare Tribracco, stb. A neves csillagásszal, Peuerbach Györggyel is szoros kapcsolatban állt, aki az ő személyes felkérésére egy geometriai értekezést is írt, emellett pedig egy csillagászati obszervatóriumot is létesített Nagyváradon. Magáénak valhatta ugyanakkor Eneas Silvius Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa barátságát is. Az utódok emlékezetében mint szenvedélyes könyvgyűjtő maradt fenn; gyűjteményének nagy részét a firenzei Vespassiano da Bisticci kiadójától szerezte be. E nemes foglalatosságát később Janus Pannonius énekelte meg, akiben Európa ezen tájainak első reneszánsz költőjét tisztelhetjük.

Habár Vitéz János utódai nem emelkedhettek fel elődjük szellemi magaslataira, azért kitartóan továbbvitték a reneszánsz hagyományt és értékeket. Például Filipecz Pruis János hathatós közbenjárására 1488-ban Brünnben kinyomtatják a Nagyváradon kéziratban megőrzött Rogériusz mester által megírt sirámokat; Váradi János zene és költészet iránti megszállottsága művészek seregét vonzotta az udvarába; Kálmáncsehi Domokosnak a könyvek iránt tanúsított válogatott ízlését bizonyítja az általa megrendelt, gyönyörű díszítésű könyvek sokasága, ő többek között Franciscus di Castello remekműveivel is csillapította szépség iránti olthatatlan szomját. Hasonló szenvedélyt mutatott utóda, Szatmári György is, aki könyvtára gazdagításának céljából két nagy olasz kiadóházzal, a Giordano testvérekkel, illetve Aldo Manuzio kiadójával ápolt szoros kapcsolatokat.

Ezen egyházi főméltóságok gyümölcsöző ténykedése felmérhetetlen értékű írott és nyomtatott kincs felhalmozódásában öltött testet, ezek mellett természetesen nem hanyagolható el a kegytárgyak, az egyházi bútorok és ruhadarabok, festmények, szentképek és egyéb ábrázolások sokasága sem.
Jelenleg a Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár anyaga körülbelül 10.000 darab 1800 előtt kinyomtatott kötetre tehető, ezek között található 23 inkunábulum (1501 előtt nyomtatott kötet), több mint 350 XVI. századi kötet, 220 régi magyar nyomtatvány (1712 előttről valók), valamint több mint 1.000 XVII. századi külföldi kötet.

Az itt megtalálható kötetek közül okvetlenül megemlítendők:

ANTONINUS Florentinus: De censuris. De sponsalibus et matrimonio – Venezia, Johannes de Colonia et Johannes Manthen, 23. Sept. 1474.
AUGUSTINUS, Aurelius, Sanctus: Opuscula – Strassburg, Martin Flach, 11. Aug. 1491.
GERARDUS de Harderwyck: Epitomata, seu reparationes totius philosophiae naturalis Aristotelis – Köln, Heinrich Quentell, 29. Feb. 1496.
GRATIANUS: Decretum. Cum apparatu Johannis Teutonici et additionibus Bartholomaei Brixiensis (Ed.: Sebastianus Brant.) – Basel, Johann Amerbach et Johann Froben, Kal. Jul. [1.Jul.] 1500.
HIERONYMUS, Sanctus: Epistolae P.I-II. – Basel, Nicolaus Kessler, 8. Aug. 1489.
JOSEPHUS FLAVIUS: [Opera. P.II.] (Ed.: Sigismundus Gelenius.) De antiquitatibus Judaicis libri XX. Antiquitate Iudaic. Flavii Josephi vita. De bello Iudaico. De antiquitate Iudaeorum contra Apionem Alexandrinum. De Maccabeis. – Francofurti ad Moenum, impensis Sigismundi Feyerabendii, impressum … per Petrum Fabricium, 1588.
MÜNSTER, Sebastian: Cosmographiae universalis lib. VI. – Basileae, apud Henrichum Petri, 1552.
PLUTARCHOS: [Vitae Parallelae.] Opus, quod parallela et vitas appellant, in quo vitae illustrissimorum virorum Graecorum ac Romanorum … comparantur. (Comment., Transl.: Guilielmus Xylander.) – Heidelbergae, excudebat Ludovicus Lucius, 1561. Basileae, per Johannem Oporinum.
SALLUSTIUS Crispus, Caius: Historiae de conjuratione L. Catilinae, de bello Jugurthino. Fragmenta quaedam ex libris historiarum. – Oratio in M. Tullium Ciceronem.
CICERO, Marcus Tullius: Responsio ad Salustium. Orationes quatuor in Catilinam. Fragmentum orationis … de moribus Catilinae.
PORTIUS Latro: Declamatio in Catilinam. (Cum aliis aliorum opusculis.) (Annot.: Henricus Glareanus, Jacobus Bononiensis, Caelius Secundus Curionis, Ulrich Hutten.) – Basileae, ex officina Henricpetrina, 1571.
VERGILIUS, Maro, Publius: Opera. Bucolica & Georgica, Aeneis. (cont.:).
VEGIUS, Maphaeus: Liber XIII, additus XII Aeneidos libros. (Ed., Comment.: Servius Honoratus, Aelius Donatus, Antonius Mancinelli, Probus Valerius, Jodocus Badius, Augustinus Dathus, Domitius Calderinus, Philippus Beroaldus.) – Lugduni, in officina Jacobus Sachon, impensas Ciriacus Hochperg, 1517.
OSUALDUS de Lasko (LASKAI Osvát): Sermones dominicales perutiles Biga salutis intitulati. – Hagenau, impensis et sumptibus Joannis Rynman per industrium Henricum, Gran, 10. Sept. 1506.
PÁZMÁNY Péter: Hodoegus. Igazsagra-vezerlö kalauz. – Posonban, typ. Soc. Jesu, 1637.
A többi, hasonlóan felbecsülhetetlen művészi és történelmi értékű műalkotás közül, amelyek e közösség múltjának tanúi (ezeket jelenleg a Nagyváradi Római Katolikus Püspöki Palotában tárolják), kiemelendő még Schlauch Lőrinc bíboros arcképe (Benczúr Gyula festménye, olaj és vászon), 1900-ból, méretei: 150×250 cm; Hunyadi Mátyás Bécs kapujánál (Koroknyai Ottó festménye, olajfesték és vászon), 1895-ből, méretei: 400×600 cm; Patachich Ádám püspök arcképe, olajfesték és vászon, XVIII. század, méretei: 80×100 cm; I Ferenc József arcképe, XIX. század vége, olajfesték és vászon, méretei: 90×130 cm; A Szűzanya Mennybemenetele (Vinzenz Fischer festménye, 1779-ből, olajfesték és vászon), méretei 2500×6000 mm; Szent László szentképe (Vinzenz Fischer festménye, 1778-ból, olajfesték és vászon), méretei: 2000×5000 mm; Szent László hermája, 1892-ből, ezüst zománc, alkotója: Link Fülöp.