Muzeul de la Centrul Eparhial Oradea
Ortodox egyházmegyei központ múzeuma
  • Építészet – Eklektikus Stílus
  • Korszak -1903
  • Építészmérnök – ifj. Rimánoczy Kálmán
A XVIII. század kezdetététől (amikor a görög-katolicizmushoz csatlakozott) az ortodox vallás összemosódott a román lakossággal a bihari térségben, ez a vallás képezve a román nemzeti identitás egyik oszlopát.

Régiségénél fogva az ortodoxia az évek során keretet biztosított az értelmiségi és művészeti élet megannyi tevékenységi körének, amint ezt a nagyszámú történelmi dokumentum és többféle kézirat, régi egyházi nyomtatvány, fa vagy üveg ikonisztika, valamint egyéb egyházi tárgyak is bizonyítják.
Az ortodox múzeumi gyűjtemény kezdete Roman Ciorogariu, román ortodox püspök ténykedéséhez köthető, aki már püspöki tevékenysége kezdetén eldöntötte, hogy múzeumalapítás céljából az Egyházmegyei Központba gyűjti össze az egyházmegye területéről a régi tárgyakat. Ennek érdekében 1921 december 11/24-es keltezéssel egy körlevelet indított útjára az összes esperesi hivatal, illetve parókia részére. Az ekkor és a későbbiekben összegyűlt tárgyak nagy száma miatt azonban a rendelkezésre álló teret bővíteni kellett, így 1970-73 között négy kiállító és két raktárhelyiséget kellett üzembe helyezni, míg magát a gyűjteményt az Egyházmegyei Központ kápolnájának felszentelésével egyidejűleg, 1973 november 25-én avatta fel Dr. Vasile Coman, nagyváradi püspök.

Jelenleg a gyűjteményt egységes módon csoportosították a kiállított tárgyak szerint, nevezetesen a következő gyűjtemények állnak rendelkezésre: Hivatalos iratok gyűjteménye, Kézirat gyűjtemény, Régi könyvek gyűjteménye, Fára festett ikonok gyűjteménye, Üvegre festett ikonok gyűjteménye, Kegytárgy gyűjtemény.

A hivatalos iratok gyűjteménye

A Nagyváradi Ortodox Egyházmegye muzeális gyűjteménye a nagyváradi ortodox püspökség szempontjából nagyértékű és kiemelt fontosságú dokumentumokat tartalmaz, amelyek például Roman Ciorogariu püspök életéhez és munkásságához kapcsolódnak és eredeti példányban találhatók meg itt: az 1921 szeptember 24-i nagyszebeni keltezésű 225-ös számú Érsekségi okirat, amely Roman R. Ciorogariu rendfőnök nagyváradi püspöki tisztségbe való kinevezését szentesíti, a Roman Ciorogariu Püspök Alapítvány alapítólevelét, melyet 1927 december 6-án hoztak létre, a püspök 75. születésnapja alkalmából, a papi özvegyek és árvák támogatása céljából, illetve az 1928 január 27-én kiadott Roman Ciorogariu püspök erkölcsi hagyatéka c. irat.

Kézirat gyűjtemény

Ez a gyűjtemény 17 darab kéziratot tartalmaz, amelyek közül a legrégebbi a XVII. század közepéről származik, egy Szláv-román zsoltároskönyv, melyet románul és szlávul írtak, cirill betűkkel.

Ezeknek nagy részét vagy helyi vagy zarándok vándor másolók sokszorosították, akik sűrűn tevékenykedtek a bihari térségben (írás, fordítás, kéziratok másolása, stb.), ezek közül kiemelendő Vasile Sturze Moldoveanul, akitől két Misekönyv és egy Szertartási rend maradt fenn, „Lengyelföldi” Ioan Popa, aki Varlaam prédikációskönyvének másolatát hagyta maga után; az erdélyi másolók közül megemlítendők a tordavilmai Stefan Popa, aki két Misekönyvet, illetve a kissebesi Toma Popa, aki egy Nagyböjti Misekönyvet másolt le. A helyi másolóktól, mint például Flore Popától egy Zsoltároskönyvet és egy Misekönyvet, Pavel Muncăceanultól, illetve Ioan Petrovicitól egy-egy Szertartási rendet, Gavril Popától pedig egy Pünkösdi Misekönyvet ismerünk, míg a lankási Ioan Popa egy 1674-ben román nyelven, de cirill betűkkel íródott Vallási kódexet jegyez.

Nyomtatványok gyűjteménye

Viszonylag nagyszámú, a XVI. század közepétől a XIX. század közepéig (1844) felölelő időszakból származó nyomtatványt tartalmaz. Mivel a térségben nem volt olyan nyomda, amely érdekelt lett volna az ortodox könyvek nyomtatásában, a meglévő könyveknek igen nagy része Erdély más térségeiből vagy Havasalföldről származik. Így található meg a bihari térségben az 1561-ben Brassóban nyomtatott Evangélium, amelyet Tataros településen találtak meg, illetve az Evangéliumi értelmező és a Román misekönyv, amelyeket 1567-ben és 1568 között nyomtattak, szintén Brassóban. Kiemelendő még a Prédikációs könyv, amelyet Coresi diakónus szerkesztett. Neki még egy töredékes művét megtalálhatjuk a múzeumban, ez az 1581-es Román tanítások könyve, amely töredéket Barassóban nyomtattak és Farkaspataki templomban találtak meg.

A többi kiemelkedő nyomtatvány közül megemlítjük még a Petru Movila érsek lelki vezetése alatt, szláv nyelven íródott és 1629-ben Kijevben kinyomtatott Szláv liturgiát, az 1643-ban a moldovai Varlaam érsek által kinyomtattatott Varlaam prédikációskönyvét, a Gyulafehérvári Újtestamentumot 1648-ból, amit Simion Stefan érsek nyomtattatott ki Gyulafehérváron, akárcsak az 1652-ben Targovistén kinyomtatott Törvénykönyvet.
Ezek mellett öt külföldi származású könyv is van (latin és szláv nyelven): Dávid zsoltárai latin nyelven 1573-ból, az 1588-ban Rómában kinyomtatott latin Ótestamentum, az 1759-ben Moszkvában nyomtatott szláv nyelvű Zsoltároskönyv, az 1779-ben Moszkvában nyomtatott szláv nyelvű Evangélium, valamint az 1857-es, ugyancsak moszkvai kiadású, szláv nyelvű Evangélium.

Festett ikonok gyűjteménye

A fára festett ikonok gyűjteménye. Körülbelül 300 fára és üvegre festett szentképet tartalmaz, amelyek közül a legidősebb a XVII. századból való.
A gyüjtemény három királyi ikont is tartalmaz, amelyeket a híres mesternek, David Zugravulnak tulajdonítanak. Ezek közül kettőn – Jézus Krisztus áldása és Istenanya a gyermekkel -Hodegetria – megtalálható a művész szignója, mindhárom kép a Gyegyesény falu templomából származik. Segesfalva templomának Királyi kapuit is neki tulajdonítják, ezek is megtekinthetők a kiállításon.

A térségben tevékenykedő helyi festők közül beszélnünk kell Teodor din Micherechiről (akinek származási helye a mai magyarországon található Méhkerék), akitől két képet említhetünk (Istenanya a gyermekkel –Hodegetria és a Krisztus király –Deisis), de kiemelendő még az Isten anyja a gyermekkel című alkotása is, amelyen aláírása is megtalálható.

A gyűjtemény további képei közül megemlítjük még a gyönyörűen díszített, fára festett szentikonokat, amelyeknek központi motívuma a csavart kötél, mint például a Jézus Krisztus Pantokrátor című, 1741-ben készült ábrázolás, amely a cirill betűs, a kép felső részén található szignó tanúsága szerint Stefan din Vicea (Vicei István) alkotása. A XVIII. századból való értékes, nagy kifejezőerejű művek is szép számmal megtalálhatóak, mint például a Halotti lakoma ikonsorozat, amelyet az ismeretlen művész temperával fára festett és aranylemezzel díszített, és akinek festményein a görög festőiskola nyomait fedezhetjük fel.

Üvegre festett ikonok: nagy számban vannak jelen, számszerűleg azonban az Istenanya a gyermekkel – Hodegetria, Eleusa (a kegyes Istenszülő) és Isten anyja fájdalmában emelkednek ki az ábrázolások közül. Természetesen a másféle bibliai történetek ábrázolásai sem hiányoznak: Jézus születése, Jézus bevonulása Jeruzsálembe, vagy olyanok, amelyeken szenteket, védőszenteket jelenítettek meg: Szent Miklós főpapot vagy Nagy Szent György vértanút. A legtöbbet a Füzesmikolában található központban festették, de három kép Radnótfájáról származik – ezek a híres, nagytudású Popa Sandu ikonfestő művei: Istenanya a gyermekkel – Hodegetria, Szent Miklós főpap és Szent Mihály arkangyal. Ezek a felbecsülhetetlen értékű művészi alkotások 1798-ból származnak.

Kegytárgy gyűjtemény

Nagy számban tartalmaz vászonból készült, művészileg kiemelkedő értékű, liturgikus használati tárgyakat (például Szláv Szent Antimis, fametszet lenvászonra 1692-ből). Fából készült liturgikus használati tárgyakat, temperával festett, főleg áldáskor használt fakereszteket, amelyek közül a legidősebb a XVIII. századból maradt fenn; a gyűjteményhez egy állvánnyal ellátott, temperával festett, XVIII. századi kereszt is tartozik, ezen kívül egy anafórához használt edény és néhány falemez, egy fa kehely és egy dobozka, amelyben a szent kenetet tartották. Fémből készült liturgikus használati tárgyak: keresztek, kelyhek, füstölők, úrvacsorához használt tárgyak, relikviák elhelyezésére szolgáló tárgyak, lemezek, csillagok, másolatok, kanalak, gyertyatartók, stb., amelyeket különböző fémekből, ezüstből, aranyozott ezüstből készítettek a XVIII., XIX. vagy a XX. században. A keresztek közül megemlítendő a legértékesebb, vagyis a vékonyított, talapzattal ellátott, ezüstből és aranyozott ezüstből, a XIX. század elején készült darab, amelyet féldrágakövek díszítenek. A belsejében egy ciprusfából készült kereszt található, amelynek egyik oldalán Jézus keresztre feszítése, míg a másikon Jézus megkeresztelése látható. Hihetetlen kifejezőerejű alkotásról van szó. A gyűjtemény érdekességei közül megemlítünk még három, a XVIII. században készült ezüstözött füstölőt, amelyek történelmi és művészi szempontból is fontosak. A legrégebbi ezek közül az 1762-ből származó füstölő, amelyet a Gavrilete testvérek ajándékoztak a Várad-velencei templomnak, és amelyen a következő felirat látható: „Ierei Ioann Gavriilovici, Gheorghii Gavriilovici. 1762 – Anno 1762”.

A liturgikus öltözetek gyűjteménye több püspöki ruhadarabot is magába foglal, amelyek közül kiemelkedik a Nicolae Popovici, váradi püspök által viselt, selyemből készült, arany és ezüst szálakkal díszített ruha, mely hosszú miseruhából, felsőrészből, sálból, válltakaróból, övből, ingujjból és egy rombusz alakú, nyakban hordott kiegészítőből áll.

Természetesen az eddig felsoroltak mellett még rengeteg értékes kegytárgyat említhetnénk, melyek mind történelmi, mind művészi vagy építészeti szempontból hasonlóan értékesek, mint az eddig ismertetettek. Ezek közül kiemelkedik az 1686-ból való harangtartó fagerenda, amely a műemlékké nyilvánított tasnádbajomi (Bihar megye) fatemplom része volt; az 1746-os bronzharang, amely a váraduzsopai fatemplomból való; a XVI-XVII. századi fatemplom kapu, amely a belényesirtási fatemplom része volt – egy egyedi darabja a régi román művészetnek, mivel rozettás díszítéssel készült, illetve egyéb motívumok is felfedezhetők rajta: növények, csavart kötél motívum, zoomorf elemek, mint például a sárkány motívum, a gótikus triptichonnak megfelelő alakzatok, stb.