Hanul Arborele Verde
A Zöldfa fogadó
  • Építészet – Szecesszió
  • Korszak – 1910-1911
  • Építészek – Vágó József és László

A Zöldfa fogadó elnevezést viselő épület 1760-ban épült. Többször is átalakították és kibővítették. Az építés szakaszai: 1836, 1885, 1895 és végül a legfontosabb, 1908.

A Zöldfa fogadó, amely a római katolikus káptalan tulajdonában állt, eredetileg csupán egy kocsmából, egy kávéházból és két lakószobából állt. Érdekesen alakult a rendeltetése, mivel 1760 és 1836 között mind fogadóként, mind lakóházként, mind pedig a káptalan tömlöceként működött. Az épületet, amely az 1836-os tűzvész martalékává vált, a régi falak felhasználásával újjáépítették és ki is bővítették. Ez egy 1877-es dokumentumból derül ki, amiben megemlítették, hogy a fogadó egy kávéházból, egy sörözőből, egy kocsmából, egy nagyteremből (ennek rendeltetéséről nem történt említés), kilenc raktárból és nem kevesebb mint 37 vendégszobából állt. Nyolc évvel később a létesítmény első osztályú szállodává vált. Egy évtizeddel később, 1895-ben az épületet ismét felújították és persze át is alakították.

Az utolsó nagy beavatkozás 1908-ban történt. Ekkor a Fekete Sas épületegyüttes tervezőinek, köztük Sztarill Ferencnek a szava nyomott a legtöbbet a latban, megvásárolták az épületet, és jelentős mértékben átalakították, hogy összhangban legyen az új épületegyüttessel. Ebből a korból származik az épület jelenlegi, eklektikus külseje.

Ha a halvány építészeti ismeretekkel rendelkező szemlélő szemszögéből nézzük az épületet, akkor is könnyen észrevehető, hogy a Zöldfa utcai homlokzat három jól elkülönülő függőleges szegmensre osztható. A középsőt, amely az oldalsókhoz képest impozánsnak nevezhető, a felső rész oldalán dór oszlopfőben végződő pilaszterek szegélyezik.