patrimoniu-poza-mica2Nagyvárad – Építészet és legenda

Nagyvárad, az ezeréves történelemmel rendelkező város, a Nyugat és Kelet találkozási pontján található. Egy igazi, két világ közötti összekötő város, amelynek fennállása során sikerült a saját világnézete alapján magába szívnia és átalakítania mindazt a jót, amit a két nagy kulturális lemez magában hordozott. A közösség spirituális pezsgése, szépérzéke és a gazdasági jólét miatt vált lehetővé itt, ebben a Sebes-Körös parti városban, hogy a hihetetlen értékű építészeti alkotások és a Közép és Nyugat-Európához közel álló stílusok helyet találjanak.

patrimoniu-15Városunkban a reneszánsz korszakot képviselő történelmi emlékmű a Nagyváradi vár. Majdnem ezeréves történelmével – építésének első jelei a magyar I. (Szent) László király idejére tehetők, 1077-1095 – a Nagyváradi vár mindig is a Sebes-Körös parti város azonosító jegye volt. A jelenlegi pentagonális történelmi-építészeti emlékmű (A-osztályú történelmi emlékmű), amit a nagyváradi reneszánsz vár testesít meg, a XVI-XVIII század folyamán lett építve.  Ez az egyetlen bástyás katonai erődítmény jellegű építészeti komplexum egész Kelet-Európában, ami régi olasz stílusban épült és relatív még jó állapotban található.

patrimoniu-13Már kezdetektől fogva a Nagyváradi vár a város „nulla pontjának” számított a térbeli elhelyezkedést tekintve. A jövőbeli város magjává vált a várfalai közé koncentrálódó, a régió politikai, katonai, közigazgatási és vallási funkciói végett, így legvégül a nagyváradi fejlődő város középpontjában épült fel.

Hosszú fennállása óta a Nagyváradi vár a nagyváradi római-katolikus egyházmegye székhelyeként (1092-1557), majd világi és katonai központként (1557-1857) szolgált. A történelem során különféle fennhatóságok alatt állt: magyar/erdélyi (1092-1660), török (1660-1692), illetve Habsburg (1692-1918).

A vár fontos vallási központtá vált a nagyváradi püspökséget alapító Szent László 1192-es szentté avatását követően, ugyanakkor európai zarándokhely is lett. (1401 augusztus 25-én, IX. Bonifác pápa olyan kiváltságot biztosított a várban található katedrális számára, mely a Velencei San Marco és az Assisi Santa Maria Portiuncula templomok rangjára emelve a székesegyházat, és lehetővé tette a katolikus hívőknek, hogy elzarándokoljanak ide.) A Nagyváradi vár a XV. században a humanizmus és a reneszánsz egyik legjelentősebb központja volt Közép-Kelet Európában. Itt bontakoztatták ki aktivitását olyan tudósok, mint például Scolari András, Zrednai Vitéz János és Thurzó Zsigmond. A falai között egy nagy könyvtár működött, amelyben egyenesen Firenzéből hozott könyveket találhattunk, itt volt a „Lyterarum asylum” is, az akkori idők nagy humanista tudósainak találkozóhelye, illetve egy csillagászati obszervatórium és egy katolikus iskola.

patrimoniu-14Az évszázadok során az erődítmény olyan ostromok alá került, mint a tatároké (1241), a törököké (1474, 1598, 1658, 1660), az erdélyi felkelőké (1290, 1514, 1660, 1703-1710), az Erdélyi Fejedelem ellenségeiké (1557, 1603), és az osztrákoké (1692).  1538 február 24-én itt írta alá a nagyváradi békét Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János, amely kimondta Erdély teljes különválását Magyarországtól.

A Nagyváradi várban sok koronázott fő lelt végső nyughelyre. Ezek közül például Szent László (1095, 1130-1134 között hozták Nagyváradra), II. András (1235, akit később Agriába szállították), II. István, IV. Kun László (1290), Beatrix királynő, Károly Róbert felesége (1319), Anjou Mária királynő, Luxemburgi Zsigmond felesége (1396), és Luxemburgi Zsigmond király (1437). A nagyváradi várkapitányok fontos szerepet töltöttek be a történelem során, például Báthory István, aki 1575-ben már lengyel király is lett, vagy Báthory Kristóf, Bocskai István, és II. Rákóczi György, aki erdélyi fejedelem lett
1692-től kezdődően az erődítmény habsburg katonai fennhatóság alá került, különféle feladatköröket látva el a birodalmon belül az új tartomány akkori politikai és katonai fejlődésének megfelelően. Az új rendszerben a Nagyváradi vár fokozatosan veszített fontosságából, de nem annyira, amit az 1692-1695, 1725, 1754-1755, 1775-1777 és 1883-1887 közötti a javításokra és újrarendezésre fordított hatalmas beruházások is bizonyítanak.

Az 1857 május 16-ai rendeletében, Ferenc József császár véglegesen megszűntette a nagyváradi erődítmény katonai funkcióját, így 1918-ig a vár már csak másodlagos szerepet töltött be. Még 1918 után is az erődítmény katonai létesítményként került felhasználásra.

A vár védelmi szerepén kívül, sok nagyvásár lebonyolításának helye is volt. A habsburg uradalom idején, a Bihar régióban az ipar és mesterségek igazi fejlődésnek indultak, legfőképpen a parasztokra vonatkozó kiváltságos adófizetői rendszer miatt. A családi szervezésű, generációról, generációra átadott iparművészeti tevékenységek mind a mai napig fennmaradtak, még ha kisebb mértékben is.