multicultural---poza-mica A város multikulturális történelme

Nagyváradon már a középkorban  magyarok, románok, olaszok, németek, zsidók, cigányok, szlovákok stb. éltek, magukkal hozott kultúrájuk és civilizációjuk meghatározó lett a város életében. A város alapítása a magyar királysághoz kötődik, amely a 11. századtól kezdődően kelet, azaz Erdély felé terjeszkedett. Egy későbbi forrás, a Képes krónika – amely a 14. század második felében készült – szerint Szent László király (1077–1095)  „Bihar vármegyében a Körös folyó mellett vadászat közben talált egy helyet, ahol angyali intelemre elhatározta, hogy monostort épít Szűz Mária tiszteletére: ezt a helyet Váradnak nevezte”. Ekörül alakult ki több település is, amelyek végül a 19. század közepén egyesültek, s így jött létre Nagyvárad. A magyar uralom idején, amíg 1541-ben Erdély nem lett a török uralom alá tartozó autonóm fejedelemség, a város a királyok kiemelt figyelmének örvendett, több koronás fő is ellátogatott ide, többen közülük abbeli óhajuknak is hangot adtak, hogy szeretnék, ha itt temetnék el őket.

01-multiculturalA magyar közösség több szerzetesi intézménnyel is gazdagította a várost, közöttük több nagyobb kolostorral (például a Szent István várad-hegyfoki konventet, vagy éppen a Domokos-rendi, ferences, Ágoston-rendi vagy johannita kolostorok), de számos világi épület is a magyarokhoz fűződik, amelyek közül viszont nagyon sok megsemmisült az idők, illetve a várost sújtó támadások során.Szintén a magyarság kezdeményezett több  kulturális tevékenységet is (kezdve attól, hogy a városba invitálták a kor nagy egyéniségeit, addig, hogy számos „könyves” eseményre is sor került, a legjobb példa erre, hogy újra kiadták a Károlyi Gáspár által 1590-ben lefordított Bibliát; a nyomtatás folyamata 1657-ben kezdődött el, azonban a török ostrom miatt megszakadt, majd 1660-61-ben átköltöztették a nyomdát Kolozsvárra – az eseményről Georg Kraus krónikás számolt be, aki követként járt itt közvetlenül Nagyvárad elfoglalását követően).

02-multiculturalSzámottevő volt a középkorban az olaszok száma is Váradon, egészen a 15. századig teljesen mindennapos volt olasz nyelven beszélő emberekkel találkozni a város utcáin. Várad fejlődése, mint ahogy a humanizmus és a reneszánsz meggyökerezése is, nagyban köszönhető annak, hogy egyes püspökök és más egyházi főméltóságok az olasz félszigetről érkeztek. A hosszú sor elején a nápolyi származású Déméndi László áll, s közvetlen utódai közül kiemelkedő Andrea Scolari, akit „a reneszánsz szellemiség reinkarnációjának tartottak”, „egy főpap, aki méltó volt ahhoz a korhoz, amelyet a pápaság aranykoraként vonult be a történelembe”. Várad püspökeként megpróbált minél több olasz művészt udvarába csalogatni, ők pedig ott kápolnákat építettek, az oltárokat pedig a legfényűzőbben díszítették fel. A könyveket sem mellőzték abban az időben, Scolari nevéhez fűződik az első váradi könyvtár megalapításának a gondolata, főként mivel a püspökség könyveinek jó része elégett abban a sekrestyében, amelyben azokat tárolták. Lassanként a humanizmus kilépett a püspökség udvaráról, és városszerte elterjedtté vált, befolyásolva az itt élők életmódját.

06-multiculturalEz a kulturális hagyomány a 15. század elején is folytatódott a Körös-parti városban, ekkor olyan magas rangú egyházi méltóságok érkeztek olasz földről, mint Giovanni de Milanesi da Prato, Korcsulai János vagy Dominis János. Azonban „a közép-európai reneszánsz leglenyűgözőbb személyisége ebben az időben Vitéz János püspök volt, egy példakép, aki a korát meghatározó miden fontos témakörrel foglalkozott, egy ragyogó mecénás” (Liviu Borcea). Udvara lett a tudósok és művészek találkozóhelye, közöttük találjuk a lengyel Sanocki Gergelyt, a ciprusi  Filip Podocatharot, a dalmát Miklós modrusi püspököt (Nicolaus Machinensis), a Mátyás király udvarából érkező olasz humanistát, Marzio Galeottót, Gaspare Tribracco költőt stb.

03-multiculturalVitéz János ugyanakkor szoros kapcsolatot ápolt Georg Peuerbach csillagásszal is, aki kérésére mértani értekezést írt, illetve felépített Váradon egy csillagvizsgálót. Élvezte továbbá a humanista Enea Silvio Piccolomini barátságát, akit később II. Piusz néven pápává szenteltek. Utódai tudatában szenvedélyes könyvgyűjtőként maradt meg, ezek nagy részét egyenesen a firenzei  Vespassiano da Bisticci kiadótól szerezte be. Nemes foglalatosságát örökítette meg később soraiban Janus Pannonius, a reneszánsz költészet kiemelkedő alakja.

Bár nem szárnyaltak ilyen magasságokig, Vitéz János utódai folytatták a reneszász értékek továbbörökítését. Filipecz Pruisz János például komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Rogeriusnak a Váradon kéziratban őrzött költeményét 1488-ban kinyomtassák Brünnben; Váradi Jánost a zene és a versek érdekelték, udvarába számos művészt invitált meg; Kálmáncsehi Domokosnak a könyvízlése maradt emlékezetes, ugyanis számos díszített kötésű kötetet rendelt – azok között, akik oltani próbálták ebbéli szomját, ott találjuk Franciscus di Castellot is; szenvedélyét továbbvitte utódja, Szatmári György is, aki könyvtára gazdagítása érdekében két nagy olasz kiadóval alakított ki kapcsolatot, a Giordano testvérekkel és Aldo Manuzióval.

09-multiculturalA románság – bár sokáig számbeli kisebbségben volt a többi etnikummal szemben – kulturális téren igazából a 18. századtól lépett színtérre. A folyamatot főként  Moise Dragoş, Ignatie Darabant, Samuil Vulcan stb. magas rangú főpapok idején követhetjük nyomon.
Ők folyamatosan odafigyeltek az oktatásra, célkitűzésük ugyanis az volt, hogy a kultúrát minél szélesebb körökhöz eljuttathassák. Ennek érdekében minél több falusi iskolát kívántak létesíteni, s nagy hangsúlyt fektettek a könyvnyomtatásra is. Ez utóbbi által akarták biztosítani az oktatási intézmények tankönyvellátását, emellett pedig olyan tudományos műveket is meg akartak jelentetni, amelyek hozzájárulnak a mindennapi élet minőségének a javításához, illetve a szépérzék fejlesztéséhez.

05-multiculturalA váradi térséghez legközelebb található budai nyomdával egyre gyakrabban működtek együtt. A város és Bihar vármegye románságának a kulturális felemelkedése ebben az időszakban a leginkább Samuil Vulcan nevéhez fűződik. Az Erdélyi Iskola neves képviselőinek (Samuil Micu, Petru Maior) jó barátjaként a váradi egyházfő személyes odafigyelt arra, hogy minél több román nyelvű könyv lásson napvilágot, támogatta Petru Maior történelmi műveinek a kiadását, létrehozta a román nyelv „legnagyobb” szótárát (Dicţionarului „cel mare” al limbii române), koordinálta az 1825-ben Budán kiadott Lesiconul românesc-latinesc-unguresc-nemţesc (Román–latin–magyar–német lexikon) poliglott szótár kidolgozását. Később Samuil Vulcan támogatta egy könyvtárnak a kialakítását is, ami nem csupán az ott megtalálható könyvek számának tekintetében volt lenyűgöző (1830-ban a kötetek száma elérte a 1574-et, amelyből 117 volt román nyelvű), hanem azok széleskörű tematikáját illetően is. Püspöksége idején Nagyvárad lett a kulturális személyiségek találkozási pontja, az ő neve mellett megemlíthetjük még Ioan Molnar Piuariut, Vasile Coloşi-t, Ioan Cornelit, Ioan Teodorovici-ot, Ioan Budai-Deleanut stb.

A 19. század második felében Nagyváradon több kulturális társaság is megalakult, közöttük a Nagyváradi fiatal románság olvasóköre (1852), a Várad-velencei és Várad-hegyaljai népi kör (1870 februárja), Bihar vármegye régészeti és történelmi társasága (1871 decembere), a Hilaria dalegylet (1875), a Szigligeti társaság (1891) stb. Ugyanakkor számos kulturális folyóirat is újság is megjelent ebben az időben. Ezek közül kiemelkedő a kezdetekben Iosif Vulcan irányítása alatt Pesten megjelenő Familia folyóirat, amelyet később Váradra költöztettek, illetve a Şezătoarea, az első népi lap, amelyet Erdélyben széles körben terjesztettek. A magyar sajtónak is számos terméke volt, például a Bihar, a Nagyvárad vagy a Nagyváradi Napló.

04-multiculturalJelentős volt a zsidóság jelenléte is a városban, még akkor is, ha igen nehezen lehet rekonstruálni középkori történelmüket, mivel sok levéltári anyag megsemmisült. 1660 előtt mindössze szórványosan találkozunk említésükkel, jelenlétük inkább a 18. században kezdett hangsúlyosabb lenni. A 19. század végén a zsidó közösségnek, bár megosztott volt, sikerült felépítenie két zsinagógát, azaz a város központjában álló neológ zsinagógát (1878-ban) és az ortodox zsinagógát (1890-ben).

 

08-multiculturalA multikulturalitás jellemzi Nagyváradot a 19. és a 20. század fordulóján is. A románok által is lakott térség nyugati határán való elhelyezkedése hozzájárult ahhoz, hogy a város bekerüljön a közép-európai világba, hiszen szoros kapcsolatokat ápolt Béccsel és Budapesttel. Ez a tény a gyakorlatban több csatornán keresztül is megvalósult a Körös-parti városban. Ezek közül az egyik leglátványosabb a város építészete (Art Nouveau), ami jellemzően magán hordozza a Közép-Európára jellemző irányzatok stílusjegyeit. A város legjellegzetesebb ingatlanjai közül kiemelhetjük a várat, a városházát, az igazságügyi palotát, Fekete Sas palotát, az ortodox püspöki palotát, a római katolikus püspöki palotát, a görög katolikus püspöki palotát, az Apolló palotát, a Stern palotát, a Moskovits palotát stb.

07-multicultural

A város kulturális élete jelenleg több intézményben zajlik, közöttük a felsőoktatási intézmények (Nagyváradi Egyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Emanuel Egyetem, Agora Egyetem), az Állami Színház, az Árkádia Bábszínház, a Filharmónia, a Körösvidéki Múzeum, a Iosif Vulcan Múzeum, az Ady Endre Múzeum stb.